“A megrepedt nádat nem töri el, és a pislogó mécsest nem oltja ki, míg az ítéletet diadalra nem viszi.”
(21. vers)
Olyan sokszor megtörténik, hogy mi emberek másokat leírunk, lenézünk vagy megvetünk azért, mert úgy ítéljük meg, hogy nem bíznak eléggé Istenben, vagy mert újra és újra elkövetnek egy bizonyos bűnt. Ilyenkor pedig nem a Megváltó lábnyomaiban járunk, nem az Ő példáját követjük.
Jézus nem lökött még egyet a szakadék szélén állón, nem írta le az embereket, nem nézte le őket, hanem újra és újra megbocsátott, újra és újra hívta őket megbánásra és megtérésre, újabb és újabb esélyt adott. És nem csak akkor, hanem ma is.
Erről az igeversről egy idézet jutott eszembe, ami a következő képen hangzik:
“Isten számára nincs végérvényesen zsákutcába sodródott élet. A meccs, míg élünk, nincs lefújva.”
(Böjte Csaba)
Akkor mégis hogy lehet az, hogy pár verssel később a megbocsáthatatlan bűnről olvasunk, és mégis mi a megbocsáthatatlan bűn?
“Azt mondom azért nektek: Minden bűn és káromlás megbocsáttatik az embereknek, de a Lélek elleni káromlás nem nyer bocsánatot. Még az is részesül bocsánatban, aki az Emberfia ellen szól, de aki a Szentlélek ellen szól, annak nincs bocsánat sem ezen, sem a jövendő világon.” (31-32. versek)
Nagyon fontos, hogy úgy vizsgáljuk meg ezt a szöveget, hogy a kontextusából ne emeljük ki!
A 24. versben azt olvashatjuk, hogy a tömeg, ami Jézus körül volt, és látták hogy “… egy vak és néma megszállottat hoztak eléje, és ő meggyógyította azt, úgyhogy a vak és néma látott is, beszélt is.” (23. vers), felismerik benne a megígért Messiást. Erre pedig mint azonnali válaszként jön a farizeusok reakciója:
“A farizeusok ennek hallatára így szóltak: Ez csak Belzebubnak, az ördögök fejedelmének segítségével űzheti ki az ördögöket.” (24. vers)
Jézus a Szentlélek segítségével (28. vers) űzte ki az ördögöket, a farizeusok pedig azt állítják, hogy maga Sátán az, aki segít neki, ami még csak logikailag sem állta meg a helyét.
Mit tettek tehát a farizeusok? A Szentlélek munkáját az ördög munkájának nevezték. Ezzel kapcsolatban olvasunk egy nagyon érdekes szöveget:
“Jaj azoknak, akik a gonoszt jónak mondják, és a jót gonosznak, akik a sötétséget világossággá és a világosságot sötétséggé teszik, akik a keserűt édessé, az édeset pedig keserűvé teszik!” (Ézsaiás 5:20)
A farizeusok pedig pontosan ezt tették itt. Lépésről lépésre utasították el az igazságot, és ez a jelenet ennek a folyamatnak a klimaxa. Újabb és újabb bizonyítékot láthattak Jézus Isteni voltára, és mégis elutasították Őt.
Az az ember, akit aggaszt, hogy elkövette-e már a megbocsáthatatlan bűnt, maga a bizonyíték arra, hogy még nem követte el.
Ez a bűn nem azért megbocsáthatatlan, mert Isten nem hajlandó megbocsátani, hanem mert az adott személy az, aki nem kér a megbocsátásból, és nem kér a Szentlélek figyelmeztetéséből. Nem Isten áll a megbánás és megtérés illetve az üdvösség útjába, hanem az adott személy maga. A Szentlélek elleni bűnt nem azzal követem el, hogy többször elbukom ugyanabban a bűnben, hanem azzal, hogy nem kérek a megbocsátásból, a kegyelemből, a figyelmeztetésből.
Két választásunk van:
- Jézushoz jövünk, ahol nyugalomra találunk, és megszabadulunk bűneink terhétől, azokat megvallva és letéve Isten Lábához, aki olyan messzire veti el tőlünk bűneinket, mint amilyen messze van kelet nyugattól (Zsoltárok 103:12), és sosem emlegeti fel őket nekünk (Zsidó 10:17). Így bűneink következményét, a halált (Róma 6:23) Jézus szenvedte el a kereszten, és úgy állhatunk meg az Atya előtt, mintha sose vétkezünk volna.
- Vagy nem kérünk se a nyugalomból, se a kegyelemből, se a megbocsátásból, se a figyelmeztetésből és mi magunk hordozzuk a bűneinket és annak következményeit.
Soha senkitől nem kaptál értékesebb és szeretet-teljesebb ajándékot mint Jézustól.
“Érted döntötte meg a halál uralmát és tárta fel ismét a Paradicsom kapuit. Ő, Aki lecsendesítette a tenger vad hullámait, és járt a tajtékos hullámokon; Aki megremegtette az ördögöket, és száműzte a betegségeket; Aki megnyitotta a vakok szemeit, és életre keltette a halottakat és Aki áldozatként adta oda magát a kereszten, mert szeretett téged. Krisztus a bűnök elhordozója, eltűrte az isteni igazság haragját, és éretted maga lett bűnné.” (Ellen White: Jézus élete 755.o.)
Tudom Kinek Hiszek 