Ne félj! Mert az ÚR harcol érted – Mózes 2. könyve 14. fejezet

Isten megszabadította Izráelt, mégpedig hatalmas csodákkal, olyanokkal, amilyeneket eddig még nem láttak. Ezek után nem hagyta el őket, hanem vezette őket éjjel és nappal és óvta őket a hőségtől és a hidegtől.

Alig telt egy kis idő, a fáraó utánuk ment, mégpedig a hadseregével együtt. Máris elfelejtkeznek arról, ami a középpontját adta az előző fejezetnek. Megfeledkeztek arról, hogy az Úr hatalmas kézzel szabadította ki őket a szolgaság házából. Mózest hibáztatják:

“Ezt mondták Mózesnek: Hát nincsenek Egyiptomban sírok, hogy ide, a pusztába hoztál minket meghalni? Mit cselekedtél velünk, hogy kihoztál minket Egyiptomból? Nem megmondtuk neked Egyiptomban: hagyj békét nekünk, hadd szolgáljunk az egyiptomiaknak! Mert jobb lett volna szolgálnunk nekik, semhogy itt a pusztában haljunk meg.” (11-12. versek)

Mózes pedig ezt mondja nekik:

“Ne féljetek, álljatok helyt! És meglátjátok az ÚR szabadítását, amelyet ma cselekszik veletek. Mert azokat az egyiptomiakat, akiket ma láttok, soha többé nem látjátok! Az ÚR harcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg!” (13-14. versek)

“Ekkor azt mondták az egyiptomiak: Fussunk Izráel elől, mert az ÚR harcol értük Egyiptom ellen.” (25. vers)

Még az ellenség is felismeri!

Olyan könnyen elítéljük Izráelt, hogy ugyan hogy lehetett ennyire kishitű, hiszen olyan csodákat látott amiket mi nem, ott ment előttük az ÚR, és mégis kételkedtek, lázadtak, aggódtak, nem bíztak. De kérdem én: nem ugyanilyen vagyok én is?

Sokszor tiszavirág életűnek bizonyul a memóriánk, és az első adandó alkalommal kétségbe esünk, lázadunk, aggódunk, kételkedünk. Pedig Isten nem hagyott el minket egy percre sem. Mi vagyunk azok, akik nem Rá, hanem a problémákra figyelünk.

Pedig nem kell félnünk, mert az ÚR harcol értünk!

Kapcsolódó bejegyzések:
“Az ÚR harcol értetek”
Meglátjátok az ÚR szabadítását